Babaköszöntő idézetek ajándékodhoz

"Minden, amit valaha írtak, festettek vagy faragtak,

bármilyen nagyszerű, remek, tökéletes is legyen -

rideg és otromba, ha összehasonlítod egy élő gyermekkel.

Óriási kincset tartasz a karodban,

amely becsesebb és értékesebb bármi másnál a földön."
(Pamela Dugdale)


"Ha van még valami tiszta
Ezen az elveszett világon,
Azt máshol nem találom,
Csak a lányom szemében látom."
(Ákos)

"De volt értelme annak,
Hogy mindeddig kibírtad,
A legszebb versed úgyis
A fiad szívébe írtad."
(Ákos)

"...Gyereket akarni igen nagy elhatározás.

Ilyenkor dönt úgy az ember, hogy

élete végéig a testén kívül dobogjon a szíve..."
(Elizabeth Stone)

"Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült, csak én nem, mert régebben jó helyem volt anyukámnál. Egy burokban laktam anyukám hasában, a szíve közelében. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindíg hallottam a szíve dobogását. Mindent együtt csináltunk: anyukám evett, és én is jóllaktam; ő szívta a friss levegőt, és nekem is jutott belőle. Csak kuporogtam ott a burokban, mint egy kifli és szunyókáltam, vagy éppen rugdalóztam, nyújtózkodtam. Ha kedvem támadt, akár fejre is állhattam, mert a burokban folyadék volt, így sohasem üthettem meg magam. Anyukám meg csak símogatta a hasát, annyira örült, ha én tornáztam.
Telt, múlt az idő, egyre nőttem, növekedtem; egyszer csak szűknek éreztem a rejtekhelyemet. Előbújtam.
De a világ, ahová megérkeztem, nagyon furcsa volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem, megijedtem: ordítottam, ahogy a torkomon kifért. És csodálkoztam, mert addíg sose sírtam, akkor meg egyszerre egészen jól tudtam sírni. Anyukám megdícsérte a hangomat, úgyhogy bőgtem tovább az ő kedvéért. De még azért is, mert az idegenek gorombáskodtak velem. Megfürdettek, bepólyáztak. Méricskéltek. Mondták, hogy erős, fejlett gyerek vagyok, de én nem törődtem velük. Hiányzott valami és félni kezdtem. Féltem, egyre csak féltem... Aztán így, pólyástól odatettek anyukám mellé. Újra hallottam a szívdobogását, megnyugodtam. És akkor történt valami, ami eddig még soha... anyukám megpuszilt.
Azóta én is örülök, hogy megszülettem."
(Nagy Katalin: Egy pólyás meséli...)

"Száz közt, százezer közt,

azon hirtelen,

akármi a próba,

megismertem volna:

Ezt küldték nekem!

Itten vagy Te otthon most és mindenkoron,

itt bontja ki minden értékedet Isten,

drága csomagom!"

(Juhász Gyula: Újszülött)

"Kicsi az én szívem, kicsike darabka,
Édesanyáméból úgy van kiszakítva,
Azért siet oda, azért szeret ottan,
Ahol ez a két szív újra összedobban. "


"Azt kívánjuk mind-mind
itt e szép napon:
Ragyogjon rád napfény,
boldog légy nagyon.
Szíved sose féljen,
bánat sose érjen,
szerencse kísérjen,
minden utadon. "

"Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
Ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint alma az ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint a patak medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek. "

(Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak)


"Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.
Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.
Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,
hogy a gyermeked vagyok." 
(Devecsery László: Édesanyámnak)